Ezt olvastam – Sylvia River: Reményhajsza I.

Szeretem a jó könyveket, a Sylvia River Reményhajszája pedig annak tűnt, úgyhogy le is csaptam rá, amikor láttam, hogy az írónő december hónapban elküldi pdf-ben azoknak, akik jelentkeznek érte. És nem bántam meg!

remenyhajsza.jpg

A fülszövege:

„John ​​Kenderson rockzenész felfigyel az énekesnőként szárnyait próbálgató Bonnie-ra, majd úgy dönt, lehetőséget ad neki arra, hogy bizonyítson. Meghívja együttesébe, a Bermudába vendégszerepelni, és a lány rövid időn belül bebizonyítja, valóban tehetséges. A duett-lemez elkészítésének munkálatai közben Bonnie és John időt szakít a romantikus érzelmi szálak szövögetésére is, amelynek folyományaként hamarosan összeházasodnak. Az új taggal kibővült együttes turnézni indul a lemezzel, ám a koncertsorozat végén a házaspár sorsa tragikus fordulatot vesz.

A kialakult helyzetből adódóan igen úgy tűnik, hogy esély sincs már a boldogságra, marad a remény, vagy csak annak hajszolása.

Az apróbb félreértéseket követik a nagyobb horderejű hazugságok, amelyeket – szinte törvényszerűen – a véletlenek azért erősen megtámogatnak.

A küzdelem megkezdődik, szavakkal, tettekkel és bizony néha fegyverrel is.

Az oldalak fogytával együtt a problémák is megoldódni látszanak, bár ezt csak azért teszik, hogy létrehozzák az új bonyodalmat a történet következő kötete számára…”

Tetszett az a rockervilág, amibe rögtön az elején belecsöppentem. Az nálam külön pluszpontot jelentett, hogy már az elején gondoskodó szülőkként ismerhettük meg a főszereplőket; igazán hitelessé, emberivé tette őket az apai/anyai szerep még ebben az extrém közegben is. Az írónő megmutatta, hogy a rock&roll életforma túlmutat a csajozáson és iszákosságon: keményen meg kell dolgozni a sikerért, és a színpadon való helytállás is embert próbáló feladat.

Az első 100-110 oldalig azt hittem, hogy egy ízléses erotikus jelenetekkel fűszerezett, könnyed romantikus történetet kapok, ezért ugyancsak meglepődtem, amikor éles fordulat állt be, és átváltott akcióregénybe. Habár kényszerből, de John és Bonnie változnak. Bonnie eddig is kemény lánynak, asszonynak tűnt, a nyilvánosság előtt tett felajánlása pedig szerintem telitalálat volt. Noha nem értettem egyet az ezt követő döntésével, az érzéseit teljesen megértettem. És a tettétől nem lett kevésbé hiteles a szememben; igen, el tudom képzelni, hogy valakit ennyire hajt a bosszú. A fordulat után Johnnak is egy egészen másik oldalát ismerhetjük meg. A szerző még a nevek használatával is érzékelteti Bonnie távolodását a volt férjétől: ahogy haladunk előre a történetben Peter helyett egyre többször hivatkozik rá Duvallként. A kedvenc szereplőm George Keegan volt, és már szinte szorítottam azért, hogy meg tudja hódítani Bonnie-t (bocs, John).

Voltak történések, amiket véleményem szerint nem lett volna szükséges annyiszor nyomatékosítani, de a sztori nagyon jól összerakott, tele meglepetésekkel. Élveztem a szóvirágokat és az intelligens humort is. Annak pedig külön örültem, hogy a könyvet átitatja az állatszeretet. Ígéretes kezdet! Kíváncsi vagyok, hogyan lehet az izgalmakat ennél is tovább fokozni a következő kötetben, mert biztosra veszem, hogy a folytatás is bővelkedik akcióban!

Csapjatok le a Reményhajszára az Underground Kiadó boltjában!

*

Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!

Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom

Támogasd a munkámat, hívj meg egy kávéra!

3 című bejegyzés “Ezt olvastam – Sylvia River: Reményhajsza I.” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük