Ma az egyik kedvenc – ha nem az abszolút favorit – Jéghegyek népe-kötetemet hoztam nektek. Annyi szenvedély és kaland van ebben a könyvben, hogy az ember újra és újra el akarja olvasni és átélni azt a borzongást, amit közben érzett! Vigyázat, függőséget okoz!
ISBN: 963-8374-14-4
ISSN: 1217-0666
Az előző két rész szerves folytatása ez a kötet. A Hóvihar című könyvben a szemfüles olvasók felfedezhetik az apró utalásokat, amelyekből kiderül, hogy Dominic nem közömbös Villemo iránt, a Vérbosszú címűben pedig mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy érzelmei viszonzásra találnak. Azonban ez egy tiltott szerelem. De mit lehet tenni, ha mást diktál a szív, mint az ész? Lehet neki parancsolni?
A szerelmesek a fogságból való kiszabadulásuk óta – azaz másfél éve – nem találkoztak egymással, most azonban mindketten hivatalosak a család dán ágának legifjabb női tagja, Lane menyegzőjére. Szüleik szomorúan tapasztalják, hogy a két fiatal egymás iránt táplált érzelmei mit sem változtak, akárcsak Niklas és Irmelin szerelme.
Miközben Lane és Örjan frigye megköttetik, kitör az újabb háború Svédország és Dánia között, mely szétszakítja a családot. Dominicnek, aki a svéd király futára, nyomban vissza kell térnie hazájába az ellenséges területnek számító Koppenhágából, míg a hadköteles Tancrednek és Tristannak nincs más választása, mint belépni a dán seregbe.
Villemót eddig egyetlen dolog éltette: hogy búcsúzóul megölelheti kedvesét. Azonban Dominic megfosztja ettől az örömtől – szó nélkül távozik az esküvő után. A lányt nyugtalan szíve a férfi után űzi, és dacolva a veszéllyel, titokban, álruhát öltve követi a svédországi Göinge erdeibe, a haramiák földjére. A lány kisvártatva lelepleződik, és a veszedelmes út során folyamatosan kísértésnek teszi ki kedvesét. A kérdés csak az, hogy meddig bír a férfi ellenállni a gyönyörű lány csábításának…
Egy izgalmas kalandokkal fűszerezett szerelmes regényt tarthatunk a kezünkben, amelyben a hangsúly az önzetlen szerelmen, az egymás iránti sóvárgáson és a mindent elemésztő vágyon van. Az írónő a végletekig feszíti a húrt: miközben nem kis okunk van aggódni rokonszenves hőseink életéért, arra várunk, mikor omlanak egymás karjaiba; és amikor már azt hisszük, hogy elmúlt a veszély a fejük fölül, akkor szembesülünk azzal, hogy korántsem értek véget megpróbáltatásaik.
Ti is olvastátok? Akkor mondjátok el a véleményeteket róla!
*
Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!
Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.
Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom
