Ezt olvastam – Margit Sandemo: Jéghegyek népe – A Sátán lábnyoma

Újfent a Jéghegyek népe könyvsorozat egyik kötetéhez kapcsolódó könyvélményemet osztom meg veletek, amiben fény derül a kiválasztottak feladatára. Mivel meglehetősen nagyot ugrunk az időben, már rögtön a könyv elején több kedves szereplőtől is el kell búcsúznunk – és nem ők lesznek az utolsók…

ISBN: 963-8374-15-2
ISSN: 1217-0666

13_a_satan_labnyoma_jn.jpg

1684-ben az emberek egy távoli völgyben furcsa nyomokat találnak, amit a Sátán lábnyomának vélnek. Útját pusztítás és holtak szegélyezik. Senki nem tudja honnan jött, merre tart, mi a célja. Aki a közelébe merészkedik, halállal lakol. Azt beszélik, ő maga halhatatlan, és a puszta pillantásával képes végezni áldozataival.

1695-ben eljut a hír Grastensholmra, miszerint egy szörnyeteg garázdálkodik a környéken. Az egyetlen szemtanú, a tizenegy éves Bicebóca, akit szülei eladtak, hogy a szerencsétlen kisfiúval lépre csalják a rémet, azonban a szerzet megkíméli az életét.

Villemo, Dominic és Niklas – nemzedékük kiválasztott tagjai – érzik, hogy közeledik az ő idejük. Amikor hírt szereznek a szörny rémtetteiről, bizonyossá válik számukra, hogy végzetük a bestia megállítása. Okuk van feltételezni, hogy a pokolfajzat a Jéghegyek népének egy átokkal sújtott tagja. Elisával – annak a Klausnak a dédunokájával, akit réges-rég Sol csábított el, és akinek leszármazottai mindvégig hűségesen szolgálták a Lind család tagjait – a lény felkutatására indulnak, ezzel megkezdődik a versenyfutás a nagyravágyó Dristig kapitánnyal, aki a szörnyeteg elpusztításával szándékozik feljebb kapaszkodni a ranglétrán.

Villemonak az a megérzése támad, hogy a bestiából egy új jó Tengelt kell faragniuk, azonban a találkozásuk nem egészen úgy sikerül, ahogy remélték: az átokverte sarj megszerzi a Jéghegyek népének titkos gyógy- és varázsfüveit, és magával viszi Elisát.

A magam részéről az előző részt tartom a sorozat egyik legizgalmasabb darabjának, ezért ahhoz viszonyítva ezt a kötetet – a sok varázslat és a nagy összecsapás ellenére is – kevésbé mozgalmasnak, nyugalmasabbnak (és unalmasabbnak) találtam, de kétségkívül érdekes volt figyelni a szörnyeteg belső vívódását.

Ti is olvastátok? Akkor mondjátok el a véleményeteket róla!

*

Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!

Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom

Támogasd a munkámat, hívj meg egy kávéra!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.