Ezt olvastam – Egy őrült történet

Hétfőn megígértem nektek, hogy hamarosan jelentkezem az Egy őrült történet értékelésével. Tessék, itt van! 🙂

Egri Zsanna fejéből pattant ki egy többszerzős blogtörténet megírása, hozzá csatlakozott Hauser Tamás, Violet C. Landers, Saláth Barbara, Tiszlavicz Mária, Kocsis Nagy Noémi és Szamilák Tünde. Az ötlet végül könyvvé manifesztálódott. A szerzőkkel tervezett „őrült” interjú előtt magam is elolvastam a könyvet. Több kedves interjúalanyom (Tiszlavicz Mária, Kocsis Nagy Noémi és Egri Zsanna) is részt vett a megszületésében, ennek ellenére igyekeztem objektív maradni az értékelés során.

ISBN: 9789634247081

egy_orult_tortenet.jpg

A történet in medias res kezdődik, hamar magába szippantja az olvasót, az érdeklődést pedig folyamatosan fenntartja. A szerzők szépen fogalmaznak, a sztori izgalmas, lendületes, gördülékenyen halad előre. Jópofának találtam, hogy (indokoltan) spanyol szavakkal, kifejezésekkel tűzdelték meg a szöveget, és értékelem a mexikói kultúra és a navahó hitvilág belecsempészését a történetbe. Kiemelném a 7. fejezetet, amikor a részletes útleírásnak köszönhetően úgy éreztem, én is ott ülök az autóban – egészen hihetővé tette az eseményeket. Szurkoltam a szerelmeseknek, és olvadoztam, ha megfelelően alakultak a dolgaik. Máskor (a legpozitívabb értelemben) teljesen meghökkentem egy fordulaton. A legjobban az tetszett, hogy – noha a 12. fejezetben fény derült arra a bizonyos tervre, mégis – annyiféle végkifejlet született! Egy-egy záró rész között mindig tartottam szünetet, hogy legyen időm „emészteni” az olvasottakat – elégedetten felsóhajtani, elképedni vagy éppen felocsúdni.

És itt álljon is meg, aki még nem ért a könyv végére! Hogy érdemes-e elolvasni? Igen. Ha valaki kihagyja, nem egy, hanem rögtön hat izgalmas történetről marad le. Ajánlom, hogy minden befejezés vége előtt lapozzátok fel újra az utolsó, 14. fejezetet, ahonnan a befejező epizódok szerteágaznak.

Alább olyan hibákat, gyengeségeket sorolok fel, amelyek felett talán a legtöbb olvasó figyelme átsiklik, egyik-másik akár szőrszálhasogatásnak is tűnhet – szerzőként viszont fontosnak tartom felhívni rájuk az írók figyelmét. Előre is elnézést kérek tőlük a szigorúságom miatt, remélem, levonják a belőle a tanulságot, és legközelebb egy még jobb mű kerül ki a kezük alól! Erősen spoileres észrevételek következnek, csak az görgessen lejjebb, aki már befejezte a történet olvasását!

Számomra nem világos, hogy a négyes ismerte-e egymást korábbról (a rokonokat leszámítva). Igaz, a sztori szempontjából lényegtelen, azért kíváncsi lettem volna rá (én már csak ilyen kíváncsi természet vagyok :)).

A könyv derekán derül ki az egyik női karakterről, hogy húszéves, és talán ennek köszönhető (vagy nem), hogy néha lányként, máskor nőként, esetenként pedig bakfisként emlegetik a szerzők. De egy nagyszájú, bicskával hadonászó, mindent erőből megoldani akaró személy véleményem szerint csak lány, nem pedig nő. Ugyanakkor a bakfis korból már kinőtt. Ugyanígy több férfi szereplőt olykor férfinak, más esetben fiúnak neveznek – egy fejezeten belül is. Vagy-vagy. (Itt jegyezném meg, hogy a hírszerkesztők sincsenek mindig tisztában a kor szerinti helyes megnevezéssel. A sikítófrász tör rám, amikor a hírekben azt hallom, hogy „tizenhat éves kislány”. Mi lesz a következő? Ötvenéves matuzsálem?)

Az akasztott emberről mintha minden szerző elfeledkezett volna. Nem derül fény arra, hogy ki volt, miért kellett meghalnia (a szereplők el sem töprengenek rajta), ráadásul a rendőrség a csavargó halála miatt kezdi keresni a négyest, a tetthelyen lévő másik holttestről szó sem esik.

Éppen így járt Shon is. Én vártam, hogy a későbbiekben még feltűnik, megtudjuk, hogy ki ő valójában és hogyan kerül oda; azonban mindössze egyetlen befejezésbe került bele pár sor erejéig.

Mi volt a szerepe a Brandon füle mögötti hegnek a terv megfelelő alakulásában? Erre nem kaptam választ.

És van egy kérdés, ami a 105. oldaltól fogva foglalkoztatott: kedvenc karakterem, Steve miért azt a bizonyos személyt lövi le? De most tényleg! A negyedik befejezés szerint érthető, és még egy másikban szolgálnak rá valamiféle magyarázattal. A többiben viszont nem, pedig ez egy igazán váratlan fordulat, és a megindoklása megért volna pár bekezdést.

A szereplők viselkedése nincs mindig összhangban a jellemükkel (kezesbárány vadóc, vehemens nyafka), és amíg világossá nem vált a terv, addig számomra az sem volt egyértelmű, hogy a vadóc olyan szép és érzéki lenne. Matt viszonya hozzájuk pedig majdhogynem szerzőnként más és más. Akad még néhány kisebb következetlenség (többségük a különböző befejezésekben), és sajnos nem mindegyik záró epizódban térnek ki minden egyes szereplő sorsának alakulására.

Térjünk ki a „be van szarva” kifejezésre. Ha egy mocskos szájú szereplő mondja, akkor van helye a szövegben. Leíró résznél, ami az író gondolatait, magyarázatát közvetíti, véleményem szerint nincs.

A fent említett kisebb bakik valószínűleg abból fakadnak, hogy több író dolgozott a sztorin, ugyanakkor vitathatatlan, hogy a különböző beállítottságuknak köszönhetően lett ilyen fordulatokban gazdag. A Magyar kalandban pedig egy szerkesztő segítségével könnyedén ki tudják küszöbölni a hasonló apróságokat.

Az Egy őrült történet olvasása kellemes kikapcsolódást jelentett, hamar végig is értem rajta, és napokig a könyv hatása alatt voltam. Kíváncsi vagyok, milyen történet kerekedik legközelebb a szerzők tollából! 🙂

Az Egy őrült történetet letölthetitek e-könyvben, vagy megrendelhetitek nyomtatott változatban a kiadó webshopjából.

Ti is olvastátok? Akkor mondjátok el a véleményeteket róla!

*

Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!

Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom

Támogasd a munkámat, hívj meg egy kávéra!

2 című bejegyzés “Ezt olvastam – Egy őrült történet” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük