Ezt olvastam – Szabó Tamás: Holdvíz

Szabó Tamás Holdvíz című regényével a Facebookon találkoztam először: görgettem lefelé a posztokat, és egyszer csak szembejött velem egy gyönyörű borító. Egy kezemen meg tudom számolni, hány borító ejtett rabul, de most ez történt, meg is jegyeztem magamnak a könyv sejtelmes címét. Nem sokkal később a szerző megkeresett, hogy írnék-e a könyvéről. Éreztem valami sorsszerűséget a dologban, nem sokat hezitáltam, mielőtt rábólintottam. Utólag nagyon örülök, hogy elvállaltam ezt a megtisztelő felkérést, ugyanis ha visszautasítom, egy szuper olvasmányról maradok le.

A kilencvenes években járunk, a tizenkilenc éves Szentpál Zoltán dúsgazdag édesanyjával él egy rózsadombi villában. Sikerei ellenére hátat fordít az úszásnak, inkább jogtanulmányaira fókuszál, menő autóval furikázik, a barátaival múlatja az időt – az elkényeztetett kölykök gondtalan mindennapjait éli. Egészen addig, amíg tudomást nem szerez húga létezéséről. A gyönyörű, öntörvényű Noémi megjelenése fenekestől felforgatja az életét. Hát még a felismerés, hogy nem pusztán testvéri szeretetet táplál a lány iránt! Amikor Noémi bajba keveredik Dél-Amerikában, gondolkodás nélkül utána ered, és tálcán kínálja magát a rettegett, pedofil Nascimentónak, csak hogy a lány közelébe férkőzhessen.

Annak a nőnek olyan kisugárzása és olyan túláradó egyénisége volt, hogy akaratlanul is titkos költőket ihletett meg, legényeket áztatott el alkohollal, házastársak és gyerekkori pajtások közé vert éket, és férfiereket vágatott fel – már a puszta megjelenésével.

A könyv huszonkét év eseményeit öleli fel, amelyek javarészt az ezredforduló előtt játszódnak, a történetet Zoli meséli el E/1-ben.

Bevallom, a rafinált fülszöveg alapján nem sejtettem, hogy az alapkonfliktus egy tabu, a testvérszerelem lesz. Viszont az író olyan szépen ejtette el az apró utalásokat és jeleket, oly fokozatosan bontotta ki az érzelmeket, hogy mire a Szentpál fiú beismerte maga előtt bűnös vágyait, megbotránkozás helyett együttérzést váltott ki belőlem. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogyan oldja fel az író az alapkonfliktust, mer-e valami újat húzni, vagy a jól bevált receptek egyikét veszi elő a fiókból.

“Ha erőltet valamit, nem biztos, hogy megkapja. Lehet, hogy épp akkor éri el, mikor nem űzi oly vadul.”

Zoli kivételezett helyzete ellenére sem egy beképzelt alak, hamar meg lehet kedvelni félszeg, önfeláldozó, mélyérzésű karakterét; sokat változik, mire az utolsó oldalakhoz érünk. A kortárs (hazai és külföldi) könyvek jelentős részében rideg és bunkó pasit tesznek meg főhősnek, olyat, aki tárgyként bánik a nőkkel – érte kéne epednie az olvasónak. Felüdülés volt számomra egy olyan férfiról olvasni, aki megéli az érzelmi skála összes fokát, vívódik, bűntudat gyötri – és őrült hévvel tud szeretni, őszintén és tisztán. Persze Szentpál sem szent, ettől lesz igazán emberi.

Noémi ellentmondásosabb, összetettebb figura, egy nyughatatlan vadóc, egy „betörhetetlen csikó”, ösztönlény, aki szomjazik az újra, a kalandokra, vonzza az ismeretlen. Hiányzik belőle a rosszindulat, csupán a szíve szavát követi. A történet során mélyre süllyed, nagyon mélyre, de nem törik meg, hihetetlen élni akarása viszi előre. Nem minden olvasó szívébe fogja belopni magát, de meg kell hagyni, remekül fel lett építve a személyisége.

Az antihős Torontál és Nascimentó megmaradnak egydimenziós rosszfiúknak – de legalább szívből lehet őket gyűlölni. A fiatalok édesanyja nem kap jelentősebb szerepet a könyvben, Judit, Noémi nevelőanyja azonban érdekesebb figura, egy nagyobb csavar fűződik a nevéhez.

A könyv első fele zömében Magyarországon játszódik (mindössze egy-egy kirándulás erejéig hagyjuk el kis hazánkat), lassabb folyású, a romantikus-drámai szál dominál benne. A közepe táján az író padlóig nyomja a gázt, egészen Brazíliáig repíti főhőseit és az olvasókat, felerősödik az addig csupán nyomokban megjelenő krimivonal, az izgalmak a tetőpontra hágnak: alvilági alakok, korrupció, emberrablás, gyilkosság ragasztja kezünkbe a könyvet. A brazíliai események után ismét lelassulnak és drámaira fordulnak az események, előkerülnek a szekrényből a régi csontvázak.

A hajnal még csak halványszürke ígéret volt a keleti égbolton.

A történet mérnöki pontossággal van felépítve. Élvezettel fedeztem fel a párhuzamokat a KGB-ügynök apa, Torontál és Zoli között, illetve a fiú egyes életeseményeinek ismétlődésében.

A könyvben többször felbukkan a horoszkóp: Noémi Oroszlán, Zoli Rák jegyű – tűz és víz. Már maga a cím is utal rá: a Rák vizes jegy, uralkodó bolygója a Hold. Én is Rák vagyok, már egészen kisgyermekként elbűvölt az a sápadt, szeszélyes égitest, amely mindig más alakját mutatja felénk, talán ez is közrejátszott abban, hogy Zoli szenvedélyes figuráját közel éreztem magamhoz. A végén pedig gyönyörű magyarázatot kap a regény címe…

Sok szép ’90-es évekbeli emlékem fűződik a Balatonhoz, ráadásul nap mint nap megfordulok Siófok utcáin, ezért különösen örültem a magyar tengernél játszódó jeleneteknek, annak pedig főleg, hogy ez szolgál az egyik fordulópont helyszínéül.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

T. C. Lang books&diy (@tclangcreative) által megosztott bejegyzés,

Egyszerűen imádtam a popkulturális utalásokat, képtelen voltam kivonni magam a hatásuk alól! Utoljára Hartay Csaba Rajongók voltunk című könyve olvasása közben éreztem ugyanezt: visszarepültem az időben két és fél évtizedet. Nem csupán egy-egy elejtett megjegyzésből tudható, hogy a történet ’90-es években játszódik, az egymást érő az utalások gondoskodnak arról, hogy ne zökkenjünk vissza a jelenbe: „felcsendülnek” az évtized nagy slágerei a Bonanza Banzai-tól a Bikiniig, a televízióban a népszerű játékok futnak, a földön Lutra-album hever, a falon Beri Ary-poszter díszeleg, Trabantok, Zsigulik, Daciák „száguldanak”, a szereplők Leó jégkrémet nyalnak – és a szereplők mentalitása is a kornak megfelelő.

Mi lehet az igazi neve a két bértündérnek? Ha pár évvel korábban jövök, valószínűleg még Isaurának hívták volna magukat. Csakhogy most már nem a Rabszolgasors, hanem a Dallas volt a menő.

A Szentpál testvérek története kellemes köntösbe van bújtatva: Szabó Tamás szókincse széles, fogalmazásmódja választékos, a szemünk könnyen falja a sorokat. Egy-egy költői képnél megálltam, többször is elolvastam, annyira tetszett.

Habár a vége nem tartogat nagy meglepetést, elégedetten sóhajtottam fel és tettem le a könyvet, és én is épp olyan karmazsinvörösben láttam a világot, mint a főszereplő az egyik jelenetben.

Aki berzenkedik arról, hogy testvérek viszonyáról olvasson, felejtse el a könyvet. A Holdvíz nem csak nőknek való olvasmány, azoknak ajánlom, akik szívesen kirándulnának pár óra erejéig a ’90-es években, és szeretik a férfiszemszögben íródott akciódús, meghökkentő szerelmi történeteket.

Köszönöm a recenziós példányt (és az élményt) a szerzőnek és a kiadónak!

Szabó Tamást megtaláljátok a Facebookon, a Holdvíz című könyvét pedig a könyvesboltok polcain, illetve a regényt megrendelhetitek közvetlenül a Maxim Könyvkiadótól is.

*

Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!

Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom

Támogasd a munkámat, hívj meg egy kávéra!

1 című bejegyzés “Ezt olvastam – Szabó Tamás: Holdvíz” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük