Lang Tünde – T. C. Lang kreatív oldala
Könyvek, írás, olvasás, DIY projektek
A hideg, szürke téli napokon mindannyian vágyunk valamire, ami egyszerre melengeti a testet és a lelket. A csilis forró csoki pont ilyen vigaszt nyújtó csodaszer: egy korty, és máris átjárja minden porcikánkat az élet.
Az alábbi haikumat szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt, egy fagyos napon írtam, miközben frissen főzött csilis forró csokit kortyolgattam a párolgó illatviasz mellett, és a mécses táncoló lángjában gyönyörködtem.
2026. február 7-én rendezték meg a „Szerelmünk lapjai” pályázat ünnepélyes díjátadóját, amelynek a KMO Művelődési Központ és Könyvtár adott otthont. Itt vettem át a Vízió Könyvkiadó Egyesület különdíját a Romantoxic című versemért.
Követem Soltész Iant, hasznosnak találom a tartalmait. Könyvében, a Szuperszemélyiségben ugyanazt a stílust hozza, mint a videóiban: szeretetteljes kíméletlenséggel tart tükröt, és mutat rá azokra a pontokra, ahol fejlődnünk szükséges.
Évek óta nem láttunk ennyi igazi téli égi áldást: az elmúlt időszakban tekintélyes mennyiségű hó hullott, mintha a természet pótolni akarná, amit évek óta elmulasztott. Az első hópelyheknek persze mindenki örül. Bentről, meleg teát vagy forró csokit kortyolgatva gyermeki ámulattal figyeljük, ahogy a pihék aláhullnak (én legalábbis biztosan), és ahogy lassan vastag hópaplanná áll össze a fehérség odakint.
Aztán kilépünk a meleg lakásból, és arcul csap a sarkvidéki hideg és a valóság: a hókásás utak, a korcsolyapályává változott járdák, a késő buszok, és persze a reggeli nagy kérdés: csini csizma vagy bélelt bakancs?
Kolléganőm, a Dóriii könyvei Dórija ajánlotta figyelmembe V. E. Schwab regényét, az Addie LaRue láthatatlan életét, amely a 2025-ös évem egyik legkiemelkedőbb olvasmánya lett. (Látszik, hogy ismeri az ízlésemet. 🙂 Köszi, Dóri!)
„Addie LaRue láthatatlan élete” A teljes bejegyzés megtekintése
Unortodox, beszélgetésindító évösszegző poszt következik sikerekről és csalódásokról, segítségnyújtásról és önfényezésről, hitről és felelősségről.
Az egyik írói csoportban ismét novella- és versajándékozást tartottunk, amelyre én is beneveztem. Minden vállalkozó szellemű egyén három szót kapott, amelynek szerepelnie kellett a műben. Az én három szavam a könyv, a juharszirup és a vágta volt.
A koncepció azonnal, már a jelentkezés pillanatában megszületett bennem. Eredetileg novellát terveztem írni, aztán egy délutáni pihenést követően mégis vers pattant ki a fejemből, így született meg a Karácsonyeste. (Korábban egy ugyanilyen játék keretén belül vetettem papírra a Gyorshajtás című novellát.)
Öt év. Öt éve kerülgettem Németh Krisztina A hazara című könyvét, ennyi ideje volt a polcom lakója. Féltem tőle.
Hazara:
Afganisztán középső, hegyvidéki területein élő, a szunnita többséggel szemben, az iszlám síita ágához tartozó népcsoport. Vallásuk miatt a tálibok üldözik őket. „A hazara” A teljes bejegyzés megtekintése
Az Irodalmi Rádió idén is meghirdette a Tél és karácsony 2025 szépirodalmi pályázatát, amelyre téli és ünnepi verseket, rövidprózákat vártak. Már több karácsonyi történetet is olvashattatok tőlem (pl. A varázslatos hógömb, Főszereplő ajándékba, Gyorshajtás), és a kiírás ezúttal is megmozgatta a fantáziámat. Úgy döntöttem, idén én is megmérettetem magam, és beküldöm a Mikulás című novellámat.
„Megjelent a Mikulás című novellám” A teljes bejegyzés megtekintése
Gondolkodtam, mit vigyek magammal idén nyaralásra. Az indulás előtti napon fejeztem be József Attila életregényének második részét, ami – ismerve a költő sorsát –, lássuk be, nem túl szívderítő olvasmány. Tehát valami habkönnyű, rózsaszín történetre volt szükségem. Végignézve a könyvespolcomon, megakadt a tekintetem Helen Fielding Bridget Jones babát vár című könyvén, amit nemrég egy akció keretén belül szereztem meg. Mivel az összes BJ-filmet láttam, és imádom őket, bíztam benne, hogy jól fogok szórakozni rajta.
