Lang Tünde – T. C. Lang kreatív oldala
Könyvek, írás, olvasás, DIY projektek
Instagramon futottam bele a Pszichiáter látott már? című könyvbe, amelyben a Claudia Hochbrunn–Andrea Bottlinger pszichiáter-irodalmár szerzőpáros irodalmi főhősök személyiségét elemzi. Ugye de izgalmasan hangzik? Meg is leptem magamat a könyvvel karácsonyra. Ezzel zártam 2024-et és kezdtem 2025-öt.
Legutóbbi könyvtárlátogatásom alkalmával hozzám csapódott Cserna-Szabó András Sömmi.-je. Annyiszor futottam már bele különböző interneten felületeken, hogy úgy éreztem, most már valóban muszáj sort kerítenem rá, már csak azért is, mert évek óta szerepelt az elolvasandó könyveim listáján.
„Sömmi.” A teljes bejegyzés megtekintése
Egészséget és boldogságot.
Türelmet és empátiát.
Erőt és kitartást.
Ne csak túléljétek a mindennapokat, hanem élvezzétek is.
Vegyétek észre az élet apró szépségeit.
És azt, hogy mindaz, amire vágytok, váljon valóra. De ne feledjétek, nem elég vágyni – tenni is kell!
Tavaly ilyenkor rájöttem, hogy rettentően túlvállaltam és teljesen kizsigereltem magamat mind fizikailag, mind érzelmileg. Átértékeltem a prioritásaimat, ezeket szem előtt tartva kezdetem bele az új évbe. 💪🤨
Egy kedves ismerősöm, Éva könyvajánlójának köszönhetően figyeltem fel a Nagymama és az Úristen című könyvre. Tőle kaptam kölcsön Hjalmar Bergman regényét, amelyet ezúton is köszönök neki. Szeretem az északi irodalmat – a norvég Margit Sandemo a kedvenc írónőm –, és most sem csalódtam.
Jó ideje követem a Vatest Instagramon. Október végén az Utas és holdvilágból tettek ki egy idézetet. Másnap el is mentem a siófoki könyvtárba, hogy kikölcsönözzem a könyvet. A könyvtáros hölgy kérdezte, hogy ez most valami kötelező olvasmány-e, mert olyan sokan keresték az elmúlt egy hónapban. 🙂 Végül a raktárból kerített nekem egy példányt. Annyit elárulhatok elöljáróban, hogy a regény méltán örvend ilyen népszerűségnek, és rengeteg gondolat mellé helyeztem jelölőcetlit.
Újhold van, a megújulás és elengedés időszaka. Érdemes átgondolni, mit szeretnénk továbbvinni magunkkal, és mi az a teher, amit le akarunk tenni. Végleg.
Ritkán égetek fel hidat magam mögött, de ha kell, megteszem.
És ti?
Megtisztelőnek tartom, amikor valaki megkeres, hogy olvassam el a könyvét, azonban nem tudok eleget tenni minden felkérésnek. Egy ideje nagyon meggondolom, mire mondok igent. Igyekszem utánanézni a szerzőnek, beleolvasni a művébe, hogy eldönthessem, mennyire áll hozzám közel a stílusa.
Hraboczki Márton számos idézetet töltött fel az Instagram-oldalára, amelyek meggyőztek, hogy vállaljam el az Egy tál tetűtésztát. Már magát a címet is elég érdekesnek találtam. Az előszót nem kevésbé, amely után egy ugyancsak rendhagyó köszönetnyilvánítás következik.
Tavalyelőtt ősszel olvastam Büksi Zsuzsannától a Kapcsolat: bonyolult című könyvet, amelynek cuki borítója megvezetett, mert nem volt olyan könnyed olvasmány, mint amilyenre a köntöse alapján számítottam. A Párosban Párizsban noha később jelent meg, annak az előzményét beszéli el. A folytatást ismerve halogattam azt, hogy belekezdjek (ezúton is köszönöm szépen Czank Nellinek a türelmét, amiért kölcsönadta), féltem, hogy kell hozzá a százas zsepi, meg hát ugye olyan szép rózsaszín borítója van…
2024. november 7-én rendezték meg – immár 32. alkalommal – a Siófoki SZC Krúdy Gyula Technikum és Gimnáziumban a Krúdy-napot, amelynek szerves részét képezi a Krúdy Prózamondó Verseny.
Az a megtiszteltetés ért, hogy Pócsik Hajnalka magyartanár, a verseny szervezője és Pinczési Ferenc igazgató megkerestek, hogy legyek a prózamondó verseny zsűrijének tagja. „Zsűritag voltam” A teljes bejegyzés megtekintése
