Talán nincs olyan, aki ne ismerné valamilyen formában James Norbury Nagy Panda és Kicsi Sárkányát, amit tavasszal kolléganőmnek, a Dóriii Könyvei YouTube-csatorna Dórijának köszönhetően olvashattam el a folytatásával, Az utazással együtt (itt írtam róluk). Majd kölcsönadta az író A macska, aki zent tanított és a Kövesd a Holdat című könyvét is. (Hálásan köszönöm, Dóri! <3) Előbbivel kezdtem.
A könyv főszereplője egy macska, aki meg szeretné érteni a világot, bölcsességet és nyugalmat keres. A Patkány azt mondja neki, hogy létezik egy olyan ősi fenyő a juharfák között, amelyre letelepedve mindezt megkapja. Így felkerekedik, hogy megtalálja a fát.
Útközben találkozik a Nyúllal, akivel a kedvességről, önszeretetről és háláról beszélgetnek. Utána a Hollónak mesél Kicsi Sárkányról egy történetet, amelynek tanulsága, hogy nem tudhatjuk, mi sül ki abból a helyzetből, amit most rossznak találunk. Majd a Farkaskölyök álmát hallgatja meg, amelyből kiderül, hogy mindig más adottsága után sóvárgunk, pedig mindannyiunknak megvan a magunk képessége, amit a világ javára fordíthatunk – és hogy néha épp elég, ha valaki meghallgat bennünket.
– De ha barátaid vannak, az olyan, mint a varázslat – magyarázta a Kiscica. – Amikor megosztasz valami jót egy baráttal, az olyan, mintha te magad is nyernél vele. Amikor pedig valami baj ér, már attól is jobbra fordul minden, ha elmeséled egy barátodnak, még akkor is, ha a barátod esetleg nem tudja megoldani a gondodat.
A kölyök után egy majomra fülel fel, aki a belső békéjét keresi, majd egy öreg teknősbe botlik, aki belefáradt az életbe, egy tigris pedig meg akarja támadni – mégis egy darabig együtt folytatják az utat. Végül hozzácsapódik egy kíváncsi kiscica, akitől nem tud megszabadulni.
Noha a Macska eléri a célját, mégsem tölti el elégedettség. Megvilágosodik, hogy miről is szólt igazán az útja.
A könyv központi gondolata a másokon való segítés a bölcsesség, tudás átadásán keresztül, és hogy néha az apró, jelentéktelennek tűnő dolgok a legértékesebbek, azokra kellene fordítanunk a legnagyobb figyelmet, megélve az adott pillanatot.
Több helyen is található visszautalás a Nagy Panda és Kicsi Sárkányra, James Norbury illusztrációi pedig továbbra is szemet gyönyörködtetőek.
Ha csak egy dolgot kellene megőrizned magadban ebből a könyvből, akkor arra kérnélek, hogy sose felejtsd el: a jó dolgok gyakran látszólag rossz dolgokból születnek.
A lótuszvirág szimbolikus jelentésű a buddhizmusban – részben mert a piszokból sarjad.
Ha ezt be tudod ágyazni a gondolkodásodba, azt hiszem örömtelibb lesz majd az életed, mert ez a tudás elhalványítja a bennünket naponta meglátogató negatív tapasztalatokat. Nem mindig könnyű, hiszen néhány megpróbáltatás olyan fájdalmas lehet, hogy szinte képtelenség meglátni benne a jót, de ha kicsiben kezded a gyakorlást, és szokássá fejleszted magadban, akkor az egész világszemléleted megváltozhat, és végül boldogabb leszel.
Az író-grafikus az Utószóban mesél a mű megszületéséről és a zenről – ki ne hagyjátok!
Gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt ajánlom ezt a kedves mesét, amit érdemes időnként újra meg újra elővenni!
Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!
Megtaláltok a Facebookon, az Instagramon és a TikTokon is.
Kövessetek! 
