2015 óta június 21-én ünnepeljük a jóga világnapját. 
A mozgás mindig is fontos szerepet játszott az életemben. Már egészen kisgyermekként aerobikoztam (ahogyan a régi képen is látszik 😊), iskolás koromban különböző versenyeken (tornász, magasugrás, rövidtávfutás) szerepeltem eredményesen, majd a csoportos erősítő órákat részesítettem előnyben, úgymint a callanetics, gerinctorna és az aerobik. Ezzel párhuzamosan táncoltam: néptáncoltam, rockyztam, társastáncokat tanultam, mazsorettkedtem, hiphopoztam, hastáncoltam, zumbáztam, kubai salsáztam – utóbbit oktattam is. Mialatt otthon voltam a gyerekekkel, négy edzői (aerobik sportoktató, személyi edző, pilatesoktató, kismama pilatesoktató) képesítést szereztem.
Tavaly meghallottam a jóga hívó szavát.
December elején kipróbáltam az aerial jógát, ám a túlvállalás és a bennem felhalmozódó feszültség szomatikus tünetekben tört utat magának és kényszerített lassabb tempóra, pihenésre, a prioritásaim újragondolására és szelektálásra. „Nagytakarítást” tartottam. Fájó szívvel lezártam a salsás korszakomat (de a csípőm továbbra is magától mozgásba lendül a latin dallamokra, és bármikor szívesen táncra pendülök, ha valaki felkér 😊).
Januárban, közel egy hónap betegeskedésből felépülve, beiratkoztam egy kezdő jógatanfolyamra. Éreztem, hogy „megérkeztem”. Otthon vagyok. A testem fantasztikus fejlődésen ment át, olyan izmaim léptek működésbe, amelyek létezéséről már el is feledkeztem, miközben a kezdeti, gránitmonolithoz hasonló hajlékonyságom is látványosan javult. Folyamatosan sikerélményt ad. Ám a jóga nem csak a testet edzi. Ott kell lenni fejben, a jelenben, mindent kizárva csak önmagunkra figyelni. Tudatosságot kíván. Egyszerre erősít fizikálisan és mentálisan.
Külön öröm számomra, hogy a gyermekeim közül ketten is jógáznak, ráadásul régebben kezdték, mint én.
Ez a változások éve számomra. A jóga azonban az életem része marad. 🙏
Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!
Megtaláltok a Facebookon, az Instagramon és a TikTokon is.
Kövessetek! 😉
