Interjúhétfő – Vendégszerző: Szabó Kata

Hétfő van, és gondoskodom róla, hogy ma se maradjatok interjú nélkül! Ez alkalommal Szabó Katával beszélgettem, aki a Lélek/Harcok és a Lopott percek című verseskötetei megjelenése után a regények világában próbál szerencsét: jelenleg az Újjászületés – Második esély című könyvén dolgozik.

szabo_kata.jpgSzabó Kata

TCL: Az írás nem új keletű dolog az életedben – már általános iskolában is faragtál verseket. Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre?

SzK: Nem igazán világos a kép számomra sem. Akkor is, mint a mai napig egyszer csak jöttek a gondoltok, amelyeket le kellett, hogy írjak.

TCL: Fel tudod idézni, hogy milyenek voltak az első versikéd megszületésének körülményei? Mikor és mennyi idő alatt készült el? Miről szólt? Kinek írtad?

SzK: Ha jól emlékszem, talán lovakról szólt. Egy dolgos, falubeli bácsi lovairól, aki járt velük mindenfelé dolgozni. Igen, róluk írtam az első néhány versszakos versikét. Akkoriban még a megyei napilap szombati számában volt rendszeresen gyerekoldal. Oda el is küldtem, és hatalmas büszkeség volt, amikor ott láthattam és olvashattam vissza a versemet.

TCL: Mikor kezdett érlelődni benned a gondolat, hogy belefogj egy regény megírásába? Honnan merítettél ihletet hozzá?

SzK: A tavalyi év folyamán jutottam az elhatározásra, hogy komolyabban foglalkozom az írással. Értem ezt úgy, hogy a nyilvánosság elé tárom a verseimet is. Azóta már a második kötetem is megjelent. A regény megírása is ekkor fogalmazódott meg bennem. Szerettem volna kipróbálni magam ebben is. Ihletet nem igazán adott semmi, csak egy kósza ötlet volt az alapsztori, a folytatás pedig magával ragadott.

TCL: Rímfaragás után nem volt nehéz „átállítani az agyadat” másik műfajra, másfajta írástechnikára?

SzK: Nem igazán nehéz átállni. Ugyanakkor sok mindenre kell odafigyelni mindkét írásnál. A verseknél a rímek, a szótagok, a sorok hosszúsága, amik nagyon fontosak. A regénynél is van sok dolog, ám itt inkább arra kell törekedni, ne legyen unalmas, a párbeszédek ne legyenek monotonok. Ám ez utóbbiakat én is csak most tanulom.

TCL: Verseidet nem csiszolgatod, miután papírra veted. Egy regény írása mennyiben más? Nagyobb kihívást jelent?

SzK: Igen, a versek mindig az első változatban élnek tovább. Ahogy az a gondolattól a papírra vetésig formát ölt, az úgy is marad. A regény már több javításon átesett, folyamatosan csiszolgatom, javítom, átfogalmazom.

TCL: Lírai műveid megszületése között olykor évek is elteltek. A regényedhez minden egyes nap hozzáteszel valamit, vagy – mint a verseid esetében – inkább hullámokban tör rád az ihlet?

SzK: Néha hetekig, volt, hogy hónapokig sem nyúltam hozzá, máskor, mikor elárasztanak a gondolatok, akkor néhány óra leforgása alatt megírok kész fejezeteket. Úgyhogy mondhatni, hogy hullámokban tör rám az ihlet.

TCL: Költeményeid elég intimek. A regényedben mennyire jelensz meg te magad, főbb életeseményeid, és mennyire hagyatkozol a képzeletedre?

SzK: Verseim nagy része tükröz saját érzéseket, de hogy melyek ezek, nem tárom a nyilvánosság elé. A többi pedig bemutatja mindazt, mit a világban tapasztalok. A regény más. Teljesen a fantáziám és a képzeletem szülötte; a szereplőim, az események egytől egyig kitalált személyek.

TCL: Vannak tesztolvasóid, tanácsadóid?

SzK: Tanácsadóim és tesztolvasóim is vannak. A regénynek létrehozott oldalon folyamatosan teszem közzé a kész részeket, ahol már olvashatók bárki számára. Így én is folyamatosan kapom a visszajelzést róla. Tanácsadóimmal pedig privátban tartom a kapcsolatot, akik felhívják a figyelmemet az olyan apróbb hibákra, amik felett akár többszöri átolvasásra is átsiklok néha.

TCL: A borítóidat te tervezed, vagy szakemberekre bízod?

SzK: Versesköteteim borítóját a kiadóra bíztam, a képet választottam magam. Ám ha a regényt is befejezem, és egyszer kiadóba kerül, annak szeretném megadni a módját, és egy egyedi borítóval megjelentetni.

TCL: Milyen érzés volt először a kezedben tartani a saját könyvedet?

SzK: Szavakkal elmondhatatlan. Büszkeséggel töltött el, hogy alkottam valami maradandót. És hálás voltam azoknak, akik mindebben támogattak és biztattak.

TCL: Van kedvenc saját műved?

SzK: Kedvenc művem? Több vers is van, amit bátran merek kedvencnek hívni, ám ami a leginkább a szívemhez nőtt, a Lélek/Harcok című kötetben olvasható Egy eltemetett levél című írásom, amit valós történet ihletett, és amit testközelből éltem át magam is.

TCL: Milyen visszajelzések érkeztek hozzád a versesköteteid kapcsán?

SzK: Legnagyobb örömömre eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptam, ám a negatív kritikákat is szívesen fogadom, hisz abból fejlődök tovább. Napról napra egyre több üzenetet is kapok, amik tovább erősítenek abban, hogy jó csinálom, amit csinálok.

TCL: Más művészeti ágban is tevékenykedtél/tevékenykedsz?

SzK: A zene is nagyon közel áll hozzám, régen tanultam zongorázni. Ám nagyon régóta nem hódolok ennek a szenvedélyemnek, de tervezem, hogy újra fogom kezdeni.

TCL: Minek tartod magad: művészléleknek vagy gyakorlatiasnak?

SzK: Részben művészléleknek, részben pedig gyakorlatiasnak. 🙂

TCL: A főfoglalkozásodnak van köze az íráshoz?

SzK: Semmi köze sincs a foglalkozásomnak az íráshoz. Az írás számomra hobbi, szenvedély.

TCL: Kisgyermekes anyukaként tudom, milyen akut időhiányban szenvedni. Áruld el, hogyan tudod összeegyeztetni az alkotófolyamatot a családi léttel és a munkával!

SzK: Nehezen, de megfelelő időbeosztással sikerül. Ezért is van, hogy ha „megszáll” az ihlet, akár versről, akár a regény folytatásáról legyen szó, csak leírom az erre rendszeresített füzetekbe, majd amikor már a család alszik esténként, akkor ülök le a gép elé, és gépelem be őket.

TCL: Az anyaság mennyire van hatással az alkotásaidra? Írtál esetleg verset a kisfiadhoz?

SzK: Az anyaság, én úgy gondolom, mindenkit megváltoztat. Sokkal érzékenyebbek vagyunk, előbb elérzékenyülünk, jobban hatással vannak ránk bizonyos dolgok. Igen, írtam verset a kisfiamhoz, Tündéri csoda a címe.

TCL: Hogy viszonyul a családod ahhoz, hogy írsz és publikálsz?

SzK: A családom száz százalékban mellettem áll. Ők mindig is biztattak, hogy írjak, soha ne hagyjam abba. Büszkék rám, és ez nagyon nagy boldogsággal tölt el.

TCL: Te magad mennyire szeretsz olvasni? Kiktől és milyen könyveket lapozol szívesen?

SzK: Nagyon szeretek olvasni. Ám ezt már kicsit nehezebb beiktatni a kisgyermekes anyuka létbe, így manapság sokkal kevesebbet olvasok, mint régebben. De azért igyekszem valahogy beiktatni a napjaimba. Hisz kikapcsolódást is jelent, másrészt pedig tanulhatok és fejlődhetek magam is egy-egy jó könyv elolvasása után. Jelenleg Anne L. Green nagy sikerű könyveit olvasom: A remény hajnala, A sötétség fogságában és az Eltitkolt múlt vannak terítéken, és imádom őket.

TCL: E-könyv vagy nyomtatott könyv párti vagy?

SzK: Nem vetem meg az e-könyveket sem, sok művet ilyen formában olvastam el, de mindenféleképpen azt mondhatom, hogy nyomtatott könyv párti vagyok. Annak megvan a maga varázsa.

TCL: Miért döntöttél úgy, hogy magánkiadásban jelenteted meg a könyveidet?

SzK: A könyveim kiadásánál fő szerepet játszottak az anyagiak. Sajnos sok tehetséges kezdő író ütközik ebbe a problémába, hogy nem engedheti meg magának, hogy komolyabb összeget költsön könyvének kiadására. Én is emiatt döntöttem a jelenlegi kiadóm mellett. Nagy segítség az ingyenes kiadás a kezdők számára. Elindít az úton minket.

TCL: Mit gondolsz arról, hogy sokan úgy vélik, magánkiadásban csak azok a könyvek jelennek meg, amelyeket a nagy kiadók nem találtak kiadásra méltóknak?

SzK: Ezzel nem értek egyet. Mint korábban említettem, sok esetben az anyagiak miatt választják a magánkiadást. Az esetek nagy részében a nagyobb kiadók nem is találkoznak ezekkel a művekkel.

TCL: Mesélj a terveidről! Mikor várható a regényed megjelenése, és mikor tervezel újabb verseskötettel jelentkezni?

SzK: Regényemet az idei évben mindenképpen szeretném befejezni. A megjelenésről még nem tudok biztosat, hisz magam is fontolóra vettem egy másik kiadó megkeresését. Verseskötetet egyelőre nem tervezek, előbb a regénnyel szeretnék haladni, végezni és berobbanni  könyvpiacra. 🙂 Ám ez nem azt jelenti, hogy nem írok verseket, hisz ha jön az ihlet, akkor írni kell, és továbbra is a nyilvánosság elé tárom őket.

TCL: Mit tanácsolsz kezdő íróknak?

SzK: Soha ne hagyd abba. Nehéz ugyan az írói lét, vannak buktatói, vannak akadályok, de ha elhiszed, hogy jó, amit csinálsz, ha tudod, hogy tehetséges vagy benne, akkor csináld. Soha nem veheti el tőled senki, amit te alkottál.

Szabó Katáról, verseiről és Újjászületés – Második esély című készülő regényéről további információkat találtok a Facebook-oldalán.

*

Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!

Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom

Támogasd a munkámat, hívj meg egy kávéra!

1 című bejegyzés “Interjúhétfő – Vendégszerző: Szabó Kata” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük