A szabad akarat játéka és az Árnyoldal után ismét egy erotikában bővelkedő kötetre esett a választásom: Mimi Taylor Fekete Bárányára, ami ráadásul dedikálva gazdagítja a könyvgyűjteményemet. Nem rejtem véka alá: egy pajzán történettől többet várok, mint buja jelenetek garmadáját. És többet is kaptam ettől a regénytől, még a rekeszizmaimat is megdolgoztatta!
Anthony Jonathan Edwards a család fekete báránya: míg testvérei megállapodtak, ő habzsolja az életet, és úgy váltogatja a nőket, mint más az alsónadrágját. Ám egy napon őt is utoléri a végzete: első hallásra szerelembe esik. Csakhogy a híre megelőzi őt. Na meg hozza a szokásos formáját, ami csak olaj a tűzre.
Így lehetne összefoglalni a regény alapszituációját. Anthony szemszögéből követhetjük nyomon az eseményeket; bevonja az olvasókat a történetbe: kiszól, nekünk meséli, mi esett meg vele – ezt nagyon ötletesnek és jópofának találtam.
A könyv kezdése elég erősre sikeredett: már az első oldalon található egy pikáns jelenet, nem is akármilyen. Bevallom, amikor ezt a részt olvastam, vihogtam, mint egy csitri.
Aztán a főszereplő megismerkedik Amyvel, akit bizony nem tud levenni a lábáról egy szexi mosollyal. Anthony érzi a vesztét, és bár eleinte arról győzködi magát, hogy nincsenek komoly szándékai a lánnyal, hamar rájön, hogy nem pusztán egy éjszakára akarja. Már csak Amyt kell meggyőznie arról, hogy ő számára az ideális férfi. És hogy képes megváltozni.
Elég nehéz spoilermentesen írni a sztoriról. Az talán nem lesz megdöbbentő, ha elárulom, hogy Amy beadja a derekát Tonynak, de ezzel koránt sincs vége a történetnek, sőt, csak ezután indulnak be az események igazán. Ugyanis mindkettőjüknek van titkolnivalója, de a csontvázak előkerülnek a szekrény mélyéről, és számos bonyodalmat okoznak.
Tony egy eszméletlen jó karakter, imádtam! A szövegét, a lehengerlő stílusát, a humorát meg azt, amikor zavarba jött – és hogy sírt. ♥
Szerettem volna jobban megismerni Amyt, mert nem igazán jöttem rá, hogy Tony miért habarodott bele annyira – szerelem első hallásra oké, első látásra oké, de még valami szükséges ezenfelül, ami táplálja a lángot. Szerencsésebb lett volna, ha a jó tulajdonságai nem Anthony szájából hangzanak el, hanem a tettein keresztül mutatkoznak meg. Úgy érzem, az ő karakterét nem sikerült teljesen kibontani.
Tony családja viszont nagyon belopta magát a szívembe (főleg a gyerekek), és hatalmas pluszpont jár azért, hogy végre „normális” családokról is olvashattam, amelyek tagjai tisztelik és szeretik egymást, ráadásul gyerekeket is vállalnak/nevelnek, és ezt természetesnek találják. A kicsik szövege haláli volt, igazi gyerekszáj szólások, amik vicces jeleneteket szülnek – nagyon jó döntés volt beleírni őket a regénybe. Apropó, szülés: az egyik kedvenc részem volt, amikor Tony testvére szül (aki olvassa, érteni fogja, miért).
A könyvben kellemesen keveredett a romantika, a dráma és a humor, az erotika pedig nem ment a sztori rovására, hanem feldobta azt, egy kellemes pluszt jelentett.
Voltak benne aprócska bakik (és a központozási hibák elérték az ingerküszöbömet), de eltörpültek amellett az élvezet mellett, amit a regény nyújtott. A Fekete Bárány az a könyv, amit az olvasók elégedetten, mosolyogva tesznek le – én is felsóhajtottam, miközben egy hatalmas vigyor terült el az arcomon. Ajánlom a romantikus-pajzán történetek rajongóinak, nem fognak benne csalódni!
*
Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!
Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.
Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom
1 című bejegyzés “Ezt olvastam – Mimi Taylor: Fekete Bárány” gondolatot, hozzászólást tartalmaz