Ezt olvastam – L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

Már régóta szemeztem az Egy űrállomás-takarító naplója című sci-fi paródiával. Jelentkeztem Molyon az utazókönyvre, végül – még mielőtt rám került volna a sor – megvettem a könyvet. És nem bántam meg.

max.jpg

Kezdem a borítóval, mert az hívta fel rá a figyelmemet először. Egyszerű, mégis ötletes! És persze a hozzá készült könyvjelzőket is imádom.

A történet 4301-ben kezdődik, amikor a Föld már csak egy emlék, és szinte az egész emberi faj odaveszett. De csak szinte. Max, a főszereplő ugyanis e fajhoz tartozik. A cím alapján nem nehéz kikövetkeztetni, hogy takarítóként dolgozik egy űrállomáson. Egy napon a véletlen útjába sodorja a szintén ember Lydiát, aki akaratán kívül iszonyú nagy bajba sodorja. Max addigi nyugodt életének egyszeriben vége szakad, egyik életveszélyes kalandból cseppen a másikba, miközben csupán egy dolgot szeretne: letelepedni egy kellemes bolygón.

A sztorihoz passzol a naplójelleg, a naplóhoz pedig a rövid, lényegre törő bejegyzések és a közvetlen hangnem. A történet fordulatos, a tempó feszes, ezeknek köszönhetően a könyv olvastatja magát. A humor ellenére érezni a sorok között megbúvó feszültséget, ami egy-egy drámai eseményben felszínre is tör. Bevallom, ahogyan közeledtem az utolsó oldalakhoz, egyre inkább olyan befejezést vártam, amilyennel zárult a kötet. Hatalmas piros pont érte! Ahogyan a szerelmi szál alakulásáért is.

– (…) de én ismerek egy srácot, aki tud segíteni ebben.
– Mégis honnan ismersz te ilyen embert?
– Szegről-végről rokonom.
– Rokonod?
– Hááát… olyasmi. Volt némi afférom a feleségével.

A szereplők közül Max karaktere bontakozik ki teljesen, szép íve van a jellemfejlődésének, a többiek ehhez asszisztálnak. Max egy jópofa figura, aki hol szarkasztikus, hol ironikus megnyilvánulásokkal szórakoztat bennünket. Max mellett muszáj megemlíteni Felpet, aki egy kedves, kelekótya csempész, és főhősünk barátja lesz. Max és Felp szópárbajai sokszor csaltak mosolyt az arcomra. És ha már a karaktereknél tartunk, térjünk ki a nevekre: igazán kreatívak, egyediek, és nem csak a szereplőké (pl. Klemol, Queep, Ttrom) hanem a bolygóké (pl. BB65QX, Ramar, Mendola) és a fajoké is (xeno, ploxar).

A könyv erősségei közé tartozik a földi szólások beleszövése, ugyanis Max ezeket csak a könyvtárból ismeri, megpróbálja jókor alkalmazni, a többieknek elmagyarázni a jelentésüket, vagy egyszerűen csak kommentálja őket (némi párhuzamot véltem felfedezni a saját regényemmel). Nagyokat kacagtam rajtuk! 🙂

Annyira hiányzott ez, mint mókusnak az erdőtűz. Ez megint egy földi mondás egyébként. Amikor még a BB65XQ-n voltam, igyekeztem sok ilyet megtanulni. Arról sajnos nem találtam adatokat, hogy milyen lény volt a mókus, de egy erdőtűz nyilván egyik állatnak sem jön jól.

Pár dolgot hiányoltam. Például a leírásokat, amelyek segítenek elképzelni a szereplőket és azok környezetét. Hogy néz ki Max? Az idegen lények bőre pikkelyes vagy sima? Hány szemük van? Hüllőszerű vagy az emberéhez hasonló? Kezük van, vagy csápjuk? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések merültek fel bennem. Tudom, tudom, napló, de ahogyan az elején megtudtuk, hogyan néznek ki a csapat tagjai, ugyanúgy le lehetett volna írni a többi fajt is. És az űrhajó belsejét, a meglátogatott bolygók élővilágát – elvégre Max nem egyszerű naplóíró, hanem krónikás, és ezek mind fontosak lehetnek az utókor számára. Persze némi képzelőerővel mindezen túllendülhetünk. Szem előtt tartva azt, hogy egy naplót tartunk a kezünkben, az egyszerű mondatok életszerűbbek, mint a barokk körmondatok, de azért a szöveg elbírt volna helyenként bonyolultabb mondatszerkezetet is. (Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy nem tartom magamat nyelvtannácinak, de maradt a szövegben némi gyomlálnivaló.)

Összességében kellemes élményt jelentett ez a könyv. Ajánlom azoknak, akik szerették a Galaxis Útikalauz stopposoknak című könyvet/filmet, kedvelik az akciódús történeteket, és nem igénylik a romantikát. A magam részéről a férjem kezébe nyomom, hogy olvassa el ő is! 🙂

A könyvről további morzsákat csipegethettek L. J. Wesley Facebook-oldalán, vagy rendelhettek egy saját példányt a kiadó webshopjából.

*

Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!

Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom

Támogasd a munkámat, hívj meg egy kávéra!

5 című bejegyzés “Ezt olvastam – L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. @pingwin: Én is FB-on futottam bele először a könyvébe (aztán az egyik * író *blogger * olvasó – egy helyen találkozón volt alkalmam személyesen is megismerni).

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük